Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ikarusz szárnya

2011.12.17

 

ikaros.jpg

 

Olvad, mint Ikarusz szárnyáról a viasz. Zuhan, mint Ikarusz. Túl közel repült a naphoz! Bár ezeket a kifejezéseket nem túl gyakran használjuk, Ikarusz történetével, és az ő szárnyával, többször, többféle formában találkozhatunk.
 
 
Miről szól?
 
Az ember repülés utáni vágyáról, a szabadság szeretetéről, lázadásról, önfejűségről, erényről, gyarlóságról, szülő-gyermek kapcsolatról, szélsőséges emberi kettőségekről? Talán minderről, talán még többről, de az biztos, hogy a mai napig is rengeteg műben és rengetek formában került feldolgozásra Ikarusz szárnyalása.
 
 
A történet
 
47954246.jpgDaidalosz kiutat keresve Kréta szigetéről, madártollakat ragasztott össze viasszal, ebből lettek a szárnyak. Mielőtt elindultak, Daidalosz figyelmeztette a fiát Ikaruszt, hogy ne repüljön túl alacsonyan, mert a tengervízből felszálló pára megnehezíti a szárnyakat, de ne repüljön túl magasan se, mert a Nap melege megolvasztja a viaszt. Ikarusz ennek ellenére nem tudott ellenállni a magasan szárnyalásnak, ezért lezuhant és meghalt.
 
 
Ami előtte történt
 
Az előzményekből megtudhatjuk, hogyan került Daidalosz és Ikarusz kréta szigetére, és hogy miért nem távozhattak onnan önszántukból:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Min%C3%B3taurosz
 
 
Ikarusz a művekben
 
Ovidius: Metamorphoses VIII 183–206 (Daedalus és Icarus)
Meggyűlölte ezenközben Krétát, meg a hosszú
számkivetést, mert vágyakozott haza Daedalus immár -
s foglya a tengernek. "Minos elzárta a földet
és el a tengert," szól, "de az ég csak nyitva; gyerünk hát:
mindenen úr lehet ő, de a tágas lég nem övé még."
Szólt, s új művészet, mire most szive-lelke törekszik:
s újul a természet. Tollat sürü rendbe rakosgat,
kezdi a kurtákon, melléjük rakja a hosszút,
mint lejtősen ahogy nőnének: hajdan a pásztor
sípja eképp magasuk nem-egyenlő nád-darabokból;
majd közepütt szállal, köti lentebb össze viasszal,
és az egész toll-sort kicsikét görbére konyítja,
mint a valódi madár szárnyát. Fia, Icarus ott áll,
s hogy maga vesztével játszik, nem sejti sehogysem:
hol, mosolyogva, a szél-felfelfúdosta pihékért
kapdos, hol meg a szőke viaszt lágyítja hüvelykkel,
s apja csodás művét késlelteti játszadozással.
És hogy a legvégső simitást megkapta a munka,
két kifeszült szárnyán egyensúlyt ér el a művész,
és levegőt rezzent s ott leng, levegő magasán fent.
Oktatgatja fiát: "Közepütt szállj," adja tanácsát,
"Icarus, erre vigyázz, nehogy aztán,hogyha alant szállsz,
víz nehezítse a tollaidat, s tűz marja, ha túlfönt:
szállj csak a kettő közt! Ekkor a bús apa - már nem is az! - szól: "Icarus!" így szól,
"Icarusom, hol vagy? Nyomodat hol-merre kutassam?"
"Icarus!" így harsan: s meglátja a tollat a habban;
már átkozza találmányát, teszi sírba a testet,
s kapta nevét az egész tájék amaz ott-nyugovóról.
(Devecseri Gábor fordítása)
 
Tompa Mihály: Ikarus
Vergődöm a tenger dagályán,
Sirom nem lát remegni gyáván,
  Bátran nézek bele...
A mélységtől sem fél, ki, mint én,
Föl a napig repűle szintén,
  És nem szédült feje.
Fent, fent valék... alázuhantam!
Elmulhatok: megvan jutalmam;
  Jelezve a siker...
Szép: akinek jut a dicső vég,
De azzal is köz a dicsőség,
  Ki gondol, kezd, - ki mer.
Ülénk a bús sziget homokján,
S a vízre bámultunk... okolván
  Sokért a végzetet;
A túlpart...! tenger nyomta távol,
Mit nem repűl át, meg se lábol,
  Ki földre született.
Repülni...! hah...! teremts magadnak,
Mit természet, sors megtagadtak!
  S én, - szárnyat alkoték;
A föld szinét elhagyva lábam;
Győzelmi zaj hangzék utánam...
  - Hódítva volt a lég.
A szárny emelt, - vágytam s repültem,
Lázas gyönyörtől részegülten,
  Nem félve, látva bajt;
Fent a magasban, mind magasbban,
A föld fiát hogy béavassam
  A lég titkába majd.
De, - illetvén, mi illethetlen:
A büszke nap boszús-ijedten
  Kél, üldöz és nyilaz...
Szárnyam sivít, izekre tágúl.
S leválik... a tüzes sugártúl
  Megolvadt a viasz!
... Vergődöm, - vívok szél- s dagállyal,
De rajtam új kéj futkos által:
  Mily fennség...! mily esés...!
Hogy ezt felejtéssel takarja:
Tenger mélysége, ég haragja,
  S vesztem: - mind mind kevés!
A hullám a száraz felé tart,
S titkát fű-fával közli a part,
  Énekli a madár;
Völgybe s oromra könnyen ér el,
S a szívbe szállván ingerével:
  Tenyészt, mint napsugár.
Élet jön a meddő szünetre...
A gondolat meg van születve,
   Nagy, munkás és örök;
Leend sok, aki fenn se szédűl,
Nem retteg a menny fellegétűl,
  Bár villámlik, dörög.
Betöltve éltem hívatása! -
A víz sirom hadd ássa, ássa...
  Kőszirt leszek neki;
Habját, melyet szétzúza bennem,
Ijedt, zajongó rendületben
  A felhőkig veti.
S lész a hab is, mely rám özönlék,
Hogy elrejtsen: - felőlem emlék!
  Vész, bíz ha szendereg,
Vagy foly köztük szilaj csatázás,
Örökre zeng itt a kiáltás.
  Halandók, merjetek!
 
Kosztolányi Dezső: Icarus
 
Icarus a tüzes naphoz futott.
Szárnyáról olvadt már a lágy burok,
és léghasító tolla meglazult,
előtte végtelen volt még az út.
Érezte már, hogy céltalan kalandoz,
s sosem jut el a lángsugaru naphoz.
Aztán lenézett, könnyes, méla szemmel.
Alatta mérgesen morgott a tenger.
Megborzadott; érezte hűlni lelkét,
arcát belepte a halálverejték,
hörgött vadul, mint kit vadállat űz,
és kétkedett, mi szebb: a víz, a tűz?
Sajnálta csendes, lombos otthonát,
hol élhetett vón boldogan tovább,
de húzta testét a nehéz teher le.
Érezte, elvesz... Szárnyát zúgva verte,
mint az, ki véres háborút izen,
s egy percre győzött a sötét vizen.
Tollförgetegbe lankadtan kapálva
kigyúlt szemekkel szállt a tűzhalálba,
érezte, bukni fog, s emelkedett.
Ment a halálba, mind felebb s felebb,
forgott a nap, mint egy tüzes kerék,
s elkápráztatta könnyező szemét,
perzselte húsát a sugárnyaláb,
de ő röpült...
     És így bukott alább.
 
 
Korál: Kölykök a hátsó udvarból (Horváth Attila) http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/1768/koral/kolykok-a-hatso-udvarbol-zeneszoveg.html
 
„Szárnyatok könnyű viaszból…”
 
 
Ossian: Gonosz asszony (Maróthy Zoltán)
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/7369/ossian/gonosz-asszony-zeneszoveg.html
 
“Mint egykor Ikarusz
A fénylő Napot fenn
Úgy kívántam meg őt
Mindent megtettem,
Hogy elérjem
Olyan kár volt, hogy sikerült...”
 
 
Tolvai Renáta: Üveggolyó
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/72908/tolvai-renata/uveggolyo-zeneszoveg.html
 
“Repülnék a napba most feléd, de szárnyam elégett, lehullt, mint Ikarus ha mélybe zúg...”
 
 
Modern család c. film
 
„Vannak álmodozók és realisták a világon. Azt gondolná az ember, hogy egy álmodozó egy másikkal fog összejönni, míg egy realista egy másik realistával, de az esetek többségében ez bizony nem így van. Az álmodozóknak szükségük van realistákra, hogy ne hagyják őket túl közel repülni a Naphoz. A realisták pedig... az álmodozók nélkül talán mindig csak a földön járnának.”
 
 
 
Ami még Ikaruszhoz köthető
 
 
Ikarusz sírja:
 
Elemzések:
 
IKAROS: a napvitorlás
 
Ikarus: az autóbusz
 
Ikarus: a film
 

ikarus-60b_hosok.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

salgótarján na nem is

(Sai, 2012.05.21 01:16)

10/10 pont, köszi!