Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Damoklész kardja

2011.01.02

Damoklész kardja

Damoklész kardja lóg a feje felett! Akkor szokták ezt mondani, ha egy valós, bármikor bekövetkezhető veszély fenyeget valakit, valakiket, vagy valamit. A kard már önmagában is veszélyes eszköz lehet, pláne ha felettünk lóg, de ezt még azzal is lehet fokozni, hogy egyetlen szál lószőr tartja tőlünk távol.

 

Damoklész

Damoklész még időszámításunk előttről való, állítólag a 4. század környékéről. Ettől függetlenül a természete és a vágyai nagyban hasonlítottak a mindenkori emberéhez, azaz szeretett volna szép és boldog életet. Ezt ő a hatalom és a gazdagság által teremtett gondtalan életben látta meg. Hangot is adott eme vágyának, oly módon, hogy az akkori türannosz (általában igen gazdag és mindenféle rangokat magáénak tudó egyeduralkodó) nagy jómódját kívánta magának. Az akkori türannosz II. Dionüsziosz volt, és úgy tűnt készséggel teljesíti Damoklész vágyát. Leültette a saját uralkodói székébe és ugyanabban a bánásmódban részesült, mint az uralkodók.

 

És jött a kard

Miután a gazdagság és a hatalom minden előnyét élvezhette, a türannosz úgy gondolta ismerje meg Damoklész az uralkodással járó hátrányokat is. Ezért a feje fölé egy szál lószőrrel tartott kardot lógatott, élével lefelé. Ez a kard jelképezte mindazt a veszélyt, ami a hatalom és a gazdagság velejárója. Damoklész egy idő után másra sem tudott gondolni, mint az őt fenyegető kardra, és ezért már nem tette őt boldoggá a fényűző élete. Le is mondott az uralkodói életmódról.

 

A tanulság

 

Kép A történetet Cicero és Ammianus Marcellinus is lejegyezte, bár utóbbi úgy mesélte, hogy az uralkodónál lakomázó vendégek fölé helyezték a kardot. Elsősorban tanító célzattal mesélték el, rámutatva arra az egyébként is megunhatatlanul hajtogatott alapigazságra, hogy a világi javak hajszolása nem teheti boldoggá az embert, csak az erényei. Persze sok más szempontból is megközelíthető a példázat. Mint a hatalommal járó felelősség, az anyagi gazdagsággal egyenes arányban növekvő haragosok és irigyek száma, meg hogy az ember nem is tudja mire vágyik igazán ameddig ki nem próbálta, és hogy az állandó félelemben élés nem kárpótolható semmivel.
 
Az eredeti latin szöveg Cicerotól
Damoklész kardja
(Cicero: Tusculanae disputationes V. 61-62.)
 
Satis videtur declaravisse Dionysius, tyrannus Syracusanorum nihil esse ei beatum cui semper aliquis terror impendeat.
Cum quidam ex eius assectatoribus, Damocles negaret umquam beatiorem quemquam fuisse: „Visne igitur” inquit „Damocle, quoniam haec te vita delectat, ipse eandem degustare et fortunam experiri meam?” cum se ille cupere dixisset, collocari iussit hominem in aureo lecto, strato pulcherrime textili stragulo, magnificis operibus picto, abacosque complures ornavit argento auroque caelato, mensae conquisitissimis epulis exstruebantur. Tum pueros delectos iussit nutum illius intuentes, diligenter ministrare. Fortunatus sibi Damocles videbatur.
In hoc medio apparatu gladium e lacunari, seta equina aptum demitti iussit, ut impenderet illius beati cervicibus. Itaque Damocles nec adspiciebat plenum artis argentum, nec manum porrigebat in mensam, denique exoravit tyrannum, ut abire liceret, quod iam beatus nollet esse.
 
A téma szakértői és fejtegetői:

 

Kép

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.